Egy ablak.....

Egy ablak amin átlátok egy jobb világ felé. De csukva van az az ablak. Egy ablak amin ha keresztülnézek látom hogy a boldog emberek hogy élnek. De csukva van ez az ablak.És akkor elgondolkozom. Hiszen mindenem megvan ami kell, a barátaim, a nevetés , a versek ezek nem vesztek el. Mégis úgy csábít az az ablak.....
Le kell ülnöm mert szédülök. Felnézek az ablakra. Most mást látok. Szenvedő, éhező embereket akiknek egy falat kenyér életmentő lehet.
Elájulok.
Mikor felébredek az ablak csukva van csak kívülről kopogtatják a madarak. Valami lehúzza a kezem, egy kő az. Amit egy óvatlan mozdulattal meglendítek és az ablak ezer pici darabra törik,szakad. Vége van. A rossz, a jó és minden kötekedő szó oda lett. De még mindig nem érzem hogy tiszta a lelkem, mert a törött darabokon még mindig ott a szebb világ, de az éhező gyerekek szomorú arca is onnan tekint rád.

Most boldog vagyok.....

Most boldog vagyok
Mert láttam hogy rám néztél

Most boldog vagyok
Mert hozzám beszéltél

Most érzem először
Hogy figyelsz is rám
Most érzem először
Hogy nem csak egy sima lány vagyok csupán

Most egyre jobban érzem
Hogy hasonlítunk
Most egyre jobban érzem
Hogy mind ketten dalokat írunk

Most egyre furcsább nekem
Hogy nézed a gépeden
Most egyre furcsább nekem
Hogy kitárom neked a lelkem :):(

Ma beszéltem egy lánnyal......

Ma beszéltem egy lánnyal. Jó volt mert megértett és én is megértettem őt. Mások vagyunk , más problémákkal, más élettel. De valahol egyezünk.Őt a ruhája alapján ítélik, még mások rosszat cselekszenek ,őket mégsem cseszik le. Engem Bolondnak tartanak ami a színtiszta igazság. De valahol mélyen nem csak a Bolondság tölti ki az űrt a lelkemben hanem a bánat, az üresség és a meg nem értettség.............Ma beszéltem egy lánnyal és jól éreztem magam.....

Érdekes.........

Érdekes. Sokan vesznek körül mégsem érzem, hogy igazán szeretnének. Sokan tették már a fejüket és ez nem csak múlt idő. Gyakran leszólnak, hogy ne égessem már őket vagy, hogy viselkedjek már. És mégis minek? Senkit nem érdekel a más problémája.Mindenkinek van sajátja.Vagy netán nem érzik magukat felnőttnek egy BOLOND társaságában? Elhiszem, hogy általában idegesítő vagyok, elhiszem, hogy furcsa vagyok, de az rendkívül zavar ha mások rám szólnak mert azt hiszik ettől nagyok.Ám legyen így. Én fejet hajtok felette. De ami érdekes nem éreztem bennük, hogy úgy fogadnak el ahogy vagyok. :(

Mert én.....

Miért? Mert szabad vagyok, még ha a vágyaim hozzád kötnek is. Miért? Mert úgy érzem ez az élet már elviselhetetlen. Miért? Mert ha elmegyek melletted én érzem ,hogy a lángod melege átjár, benned pedig még csak szikra sem gyúl. Miért? Mert úgy érzem mi különbözőek vagyunk, s mégis össze tartozunk. Miért? Azt kérdezed miért hagytalak el? Mert az igaz, hogy a szerelmed mindennél jobban kell, de nem viselem el, hogy úgy játszol az érzéseimmel mintha csak egy gitár húrjai lennének. Hol lágy gyönyörű dallamokat játszol, viszont ha nincs időd félre dobsz a sarokba........

Fáj hogy még csak észre sem veszed

Fáj hogy még csak észre sem veszed ahogy egy pillanatban a szívemmel feléd repülök, és te odébb állsz mintha valami iszonyú kín lennék. Mintha százezer ember állna körülöttem mikor nem vagyok veled, ha pedig veled vagyok szinte egy se. És mégis. És mégis úgy érzem azok a pillantások amiket váltunk nem tükrözik, hogy mi van a lelkem mélyén. És mintha köd lenne, nem látok tovább a szemeden túl. Furcsa. Azt hittem ezen a világon a legkülönösebb lény én vagyok. De csalódnom kellet. Mert a legkülönösebb érzés a földön a szerelem. És mert ez az egyetlen olyan dolog amit ha gyáva vagy is a szemed elárul. Azt hogy SZERETED ŐT.

Erdei kis nimfa

Lám milyen az élet
Valaki elég nagyot vétett
Fogott egy fadarabot
S belőle engem ki faragott

Egy angyal belém lelket öntött
Életre kelt úgy döntött
Nekem ad valami olyat
Amit ember soha nem kaphat

Fából vagyok fából lettem
Fa
Így élek most mint erdei
Kis nimfa

Virágból vagyok virágból lettem
Szirom
Így van egy pár elképesztő
Titkom

Titkom........

Nem érdemes

Nem érdemes sírni
Az igazi könny ritka
Mosollyal szenvedni
Ez az élet titka

Ahhoz a könyvhöz
Ami életed titka
Egyetlen egy kulcs legyen
Ami azt nyitja

Sose értettem mi a szerelem
Sose értettem mi az életem
Sose tudtam mi a végtelen
Csak akkor éreztem mikor azt mondtam: Ég velem !

Úgy fáj

Fáj a lét, a létezés
Fáj az alvás, az ébredés
Fáj a múlt és fáj a jelen
És mindez azért mert nem vagy velem

El kell hogy bírjuk terheink
Mert elvesznek szép perceink
S mindig mennünk kell tovább
Egy életen, egy sorson át

Mindenki érez valami fantasztikusat valaki iránt.
A különbség csak az hogy van aki viszonzásra talál és van aki egész életében egyedül kószál.

Csak 1x

Ha a hold rád süt
Ha a nap rád ragyog
Tud hogy még szeretlek
De boldogtalan vagyok

Csak 1x sírnál úgy ahogy én érted
Csak 1x éreznéd azt amit én érzek
Csak 1x látnád a könnyeket az arcomon
És megértenéd milyen a fájdalom

Ne mutasd ha fáj
Ne mutasd ha vérzik
Mert úgysem látják
Mert úgysem érzik

Nem értem

Nem értem bennem kavarog egy érzés
Hogy benne az elejétől fogva nem volt megértés
Azt hitte csak egy szimpla bábu vagyok
Amit ha nem kell bátran félre dobhatok

Most félredobottan a földön fekszem
Kidobott kis ékszer baba lettem
Csak 1 ember segít föl a földről ami sáros
Ő a barátom lesz ezt tudom már most

Viszont csalódtam abban akit szerettem
És lehet hogy még mindig szeretem
De megcsalt, elhagyott
Ezért ég veled, búcsúzóul ezt a verset kapod

Sose tudtam

Sose tudtam sose vártam
Hogy elhagysz engem még
Sose gondoltam
Hogy a szeretetem nem elég

Sose vágytam sose érzem
Ha rosszkor vagyok rossz helyen
Ez az érzés
Mint vad démon dúl bennem

És mégis és újra
Átélem a gondolatot
Hogy akiket szeretek
Boldogtalanok

1000 könny

Látom szívem ígérete teljesen más
Ez az élet csalódás
Néma kérdése
Hangtalan válaszok

Arcomon lefelé 1000 könny gördül
Az életem lassan megőrül
Mert nem hiszem el
Hogy a versem senkinek sem kell