Rég nem írtam már a naplómba
S arra gondoltam ez is csak egy próba
Leírom a szavakat és lesznek belőle sorok
Leírom a lapokra azt amit gondolok
Leírom hogy kit szeretek, leírom kit nem
S ahogy írogatok az idő elröppen
Egy idő után elnyom majd az álom
S ahogy a szemem kinyitom, hát ott a világom
Ott van minden, a sok barát, a zene
A nevetés, a képzelet, ennél több kelhet e
De felébredek és szomorúan látom
Hogy ami velem történt, nem volt más csak álom
Felállok, elindulok de még egyszer vissza nézek
Hogy az álomvilágból nem maradtak e röpke képek
S ahogy már távolodom, nem fordulok vissza rögtön
Pedig tudom, hogy a naplóm ott fekszik a földön.
