Nap mint nap , avagy megoldani egy rejtélyt

Nap mint nap a szerelemről írok, s mégse kérdezi meg senki, hogy : Van valami okod rá ? - vagy - Van alaki aki ilyen érzéseket vált ki benned. A válaszom mind 2 kérdésre az lenne hogy igen. Szeretem . Most nyíltan kimondom. Szeretem. Hogy kit? Akárkit aki képes viszont szeretni :)

A baj csak az hogy ahogy nincs tökéletes ember a földön, úgy nincs makulátlan fiú sem. De nem is baj mert a lányok feladata éppen az hogy ezt a rejtélyt, mit az ég nekik szánt, MEGOLDJÁK. 

Ti mind, ti földre hullott angyalok! Ha kellett megvigasztaltatok ! (L)

Vannak Angyalok akik
Kétségtelenül közöttünk élnek.
Mosolyukban melegség lappang,
S békére lelnek tőle a szívek.

Szemeik csillagként ragyognak
Vissza rám vagy éppen rád.
És elillan a keserűség, félelem,
S minden mi nyomaszt vagy bánt.


Soha az életben nem leszek képes
Meghálálni mindazt, amiket értem tettek,
Sem azt, hogyha a szükség hozta,
Ők mellettem voltak és  segítettek.

Köszönöm Nektek, hogy láthatatlan
Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem!
Köszönöm minden barátnőmnek,
A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!


(L)
Ezt csak az igaz barátaimnak írtam. Remélem tetszik nekik :D

Rólad álmodom

Próbállak elfelejteni, de nem tudlak. Próbálom meg nem történté tenni azt, ami megtörtént.És nem tudom. Napközben még csak-csak elterelődik rólad a figyelmem, de éjjel mikor alszom nem jut eszembe más, csak TE.

A szerelem pillanata a legédesebb

Ez varázsolja széppé az életet

A szakításé a legkeserűbb, de ne feledd

Ez volt mi széppé tette az életed

Néma képek :S

Némán ülök az ágyamon
Sajgó szívemet fájlalom
Mert kit szeretek
Megbántottam nagyon

Nagyon nagyot vétettem
Mikor ráébredtem
Hogy kit szerettem
Már nincs itt mellettem

Most a tó tükrébe bánatosan nézek
S bennem él az a kényszer képzet
Hogy szerelmünkkel
A magány és a reménytelenség végzett.

= (

Én másképp látom a világot

Én másképp látom a világot, mivel vak vagyok. Nekem a vezető nem a kép, hanem az illatok, a szagok. Én nem látom, hogy az utcán előttem a lányok, rólam suttognak, de hallani hallom és nagyon bánt. De mégse kesergek azon,hogy nekem az isten mért nem adott szemet amivel látok. Így sokkal nagyobb élményekben volt részem. Én mindent tapintok, érzek és érzékelek.

És mégis ha valaki rám mutat én nem látom, de a megvető pillantásokat érzem a hátamon, s kívül nem látszik, MERT VAK VAGYOK, DE BELÜLRŐL ZOKOGOK.

*soha senkit ne ítélj el azért mert nem olyan mint te*

A végzet

Az emberek azt hiszik az életben nem kell elkövetnünk hibákat, ahhoz, hogy boldogan éljünk, pedig az élet ballépések sorozata, amelyek egyre erősebbé teszik azt. A hibák téglák melyekből tanulunk és lassan felépítjük a mesebeli várunkat. Rengetegszer cselekszünk olyat amit később megbánunk, de ugyanakkor rájövünk hogy tudunk megbánni. Hogy abban az apró testben amiben élünk, dobog egy még apróbb szív ami megbán, s benne dúlnak a különböző érzelmek. De van mit megbánni, van miért dobogni, s van kiért az érzelmek dúljanak. Mert céltalanul bolyongani az életben még a halálnál is rosszabb. Mert a halál órájában magad mellett tudhatod azokat akik szeretnek és akiket te szeretsz.
A végzet mindenkinek egyforma jó sorsot írt meg a nagy könyvben . A kérdés csak az hogy remeg-e a kezed írás közben, és kiöntöd a tintát, vagy szép kerek betűkkel tele írod a papírt.

Nem hittem volna :O

Elősször csak azt képzeltem
Egy új ember lett semmi más
Nem hittem volna hogy
Végbe megy rajta egy ekkora változás

Most már úgy érzem
nem közénk tartozó
Egy másik világban él
Ahol minden bulizó

Elsem hittem volna
Ha nem a szememmel látom
Hogy a palija
15+3

Én így is úgyis szeretem
Hiszen a barátom
Ezért tetteiért
Én őt meg soha nem bántom

De mindegy az ő élete
azt kezd vele amit akar
Csak arra kérem soha ne feledje el
Azt amit a szíve (valójában) takar

Most mi legyen ?

Felkelek, s ahogy reggel besüt a nap az ablakon
körülötted forog minden gondolatom.
Most mi legyen?

Elindulok, s ahogy lassú léptekkel haladok
A világom csak körülötted forog.
Most mi legyen?

S lassan kételkedni kezdek,
Mert érzem hogy neked nem kellek.
Most mi legyen?

És nem tudom mit kellene tennem,
Szeretnem vagy elengednem
Mert  a szívem mélyén kedvelem.!

Egyik percben boldog - A másik percben szomorú

Az egyik percben boldog vagyok mert látlak, a másik percben szomorúan nézem ahogy kilépsz a terem ajtaján.
Aztán valahogy beszélgetünk ami megint mosolyt csal az arcomra, de mikor elmész belül sírok. Ez így szörnyű. Senkinek sem beszélhetek erről az érzésről,  mert senki nem érti meg. Senkinek nem mondhatom, hogy : Hé figyelj! Reménytelen a szerelmem, nem akarsz megvigasztalni? Nem, ezt nem tehetem. Ehelyett inkább magamba fojtom a düht, az elkeseredést, a haragot .Csak azt nem értem, hogy én nap, mint nap vidám vagyok, boldog, akkor az a sok negativitás hova kerül? Azt hiszem ez megválaszolatlan kérdés marad. De úgy érzem ez pont olyan feltáratlan titoknak jó, amilyen. = )

Hercegek és hercegnők ★

Ha belegondolunk a világon minden lány hercegnő. A maga által elképzelt legszebb palotában él és bálokról-bálokra jár. Hercegek 100-ai jönnek hozzá szebbnél szebb bókokkal de ő csak a gazdag, nemesi vérű hercegekkel társalog, akik nem mellesleg pénzlesők. De a herceg , aki igazán szereti azt a hercegnőt , csak nem adatott meg neki a gazdagság, afelé a herceg felé a hercegnő még csak nem is néz. S mikor kiderül hogy az a herceg nem a végzete, már késő mert a hűségesen szerető herceg szíve széttörve, romokban s már nem lehet össze ragasztani.
Az ember annyit vár a hőn áhított hercegre, és mikor felé közeledik a herceg mögött a nyeregben egy másik hercegnő ül. :(