2011. június 26., vasárnap

Gyakran


Gyakran vágyunk olyasmire
Mit nem érhetünk el
S minél távolabb van tőlünk
Annál jobban kell

Nyújtózkodunk, nyújtózkodunk
Mikor lassan elérjük már
Felreppen, gyorsan szétnéz
És rögtön tova száll

Mi meg csalódottan állunk
Várjuk hogy valaki végre
Ujjával felmutasson
A tündöklő kék égre

S mikor már kezed között
A vágyaidat tartod
Érzed hogy a lelked
Lassan feladja a harcot

2011. június 12., vasárnap

Furcsa ... - 8 év


Nem szoktam hosszú, unalmas szövegeket kirakni a blogomra ,de most a ballagás ezt váltotta ki belőlem..... Olyan furcsa... Ti nem éreztétek, hogy mikor elváltok akkor eltűnik egy aprócska részetek. Hát én most pont így érzek. Megesküdtem magamnak, hogy nem fogok bele gondolni de mégis minduntalan azon jár az eszem, hogy milyen furcsa lesz a többiek nélkül. Az új osztálytársaim is biztos aranyosak lesznek, de akkor is. 8 év... Valamiben hosszú, valamiben rövid idő, de ahhoz hogy igazán jó barát legyen az ember éppen elég... Én szerencsésnek mondhatom magamat mert megtaláltam a legjobb barátnőket akiket csak szánhatott nekem az ég. Kedvesek, megértőek, viccesek, és hülyén hangzik, de csíntalanak :D Egy regényt lehetne írni arról, hogy mi mennyi mindent csináltunk ( hol jót, hol rosszat ).... Furcsa nem?

És mégis mikor álltunk az aula közepén, furcsa volt körbe nézni és látni, hogy majdnem minden tanár szemében, aki ezalatt a 8 év alatt tanított minket, egy aprócska könnycsepp csillogott.... Mikor körbenéztem és ezt láttam, úgy éreztem a 8 év alatt akármit is csináltunk az 100x-osan meg van bocsájtva.

Furcsa dolog a ballagás. Nem is nagyon tudom megfogalmazni, hogy miért, de mégis az. Mert az ember akkor érzi igazán, hogy akik sírnak a tömegben, akik meghatódtak, vagy akik éppen mosolyognak, mind részesei az életének, és a világ minden kincaséért sem adná oda senkinek ezt az érzést :):')