A daliás szőke herceg
Ki a fehér lovával henceg
Ki téged soha meg nem vet
Ki a félelem arcába nevet
Ki mindig győz ha csatáról van szó
Kire ha ránézel már az is csábító
Ürülsz ha látod, ő is ha téged
S amég együtt vagytok, csillogó szemét nézed
S mikor már majdnem összeér az ajkatok
Rá jösz, hogy az egészet csak álmodod
Mert a távol üres, nincs rajta egy hős se
Mert az én lovagom rég el van temetve
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése