Művész lélek, avagy Petőfi 2 ♥

Művész lélek....
Sokan azt hiszik ez balgaság
Csupán a képzelet játéka
Mit egy kéz, az én kezem papírra vet.

Művész lélek....
Az vagyok most már nyíltan állítom
Mert a művészetet, mint kés a vajat
Úgy áhítom

Művész lélek....
De nem lehet
Hisz a vállamról
Senki nem veszi le a terheket

Művész lélek....
Egy fájó pont
Hol a szemem
Könnyeket ont
.................................................



Húúúú na jó ez kicsit fura volt, még tőlem is. Petőfi 2 xD

Nap mint nap , avagy megoldani egy rejtélyt

Nap mint nap a szerelemről írok, s mégse kérdezi meg senki, hogy : Van valami okod rá ? - vagy - Van alaki aki ilyen érzéseket vált ki benned. A válaszom mind 2 kérdésre az lenne hogy igen. Szeretem . Most nyíltan kimondom. Szeretem. Hogy kit? Akárkit aki képes viszont szeretni :)

A baj csak az hogy ahogy nincs tökéletes ember a földön, úgy nincs makulátlan fiú sem. De nem is baj mert a lányok feladata éppen az hogy ezt a rejtélyt, mit az ég nekik szánt, MEGOLDJÁK. 

Ti mind, ti földre hullott angyalok! Ha kellett megvigasztaltatok ! (L)

Vannak Angyalok akik
Kétségtelenül közöttünk élnek.
Mosolyukban melegség lappang,
S békére lelnek tőle a szívek.

Szemeik csillagként ragyognak
Vissza rám vagy éppen rád.
És elillan a keserűség, félelem,
S minden mi nyomaszt vagy bánt.


Soha az életben nem leszek képes
Meghálálni mindazt, amiket értem tettek,
Sem azt, hogyha a szükség hozta,
Ők mellettem voltak és  segítettek.

Köszönöm Nektek, hogy láthatatlan
Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem!
Köszönöm minden barátnőmnek,
A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!


(L)
Ezt csak az igaz barátaimnak írtam. Remélem tetszik nekik :D

Rólad álmodom

Próbállak elfelejteni, de nem tudlak. Próbálom meg nem történté tenni azt, ami megtörtént.És nem tudom. Napközben még csak-csak elterelődik rólad a figyelmem, de éjjel mikor alszom nem jut eszembe más, csak TE.

A szerelem pillanata a legédesebb

Ez varázsolja széppé az életet

A szakításé a legkeserűbb, de ne feledd

Ez volt mi széppé tette az életed

Néma képek :S

Némán ülök az ágyamon
Sajgó szívemet fájlalom
Mert kit szeretek
Megbántottam nagyon

Nagyon nagyot vétettem
Mikor ráébredtem
Hogy kit szerettem
Már nincs itt mellettem

Most a tó tükrébe bánatosan nézek
S bennem él az a kényszer képzet
Hogy szerelmünkkel
A magány és a reménytelenség végzett.

= (

Én másképp látom a világot

Én másképp látom a világot, mivel vak vagyok. Nekem a vezető nem a kép, hanem az illatok, a szagok. Én nem látom, hogy az utcán előttem a lányok, rólam suttognak, de hallani hallom és nagyon bánt. De mégse kesergek azon,hogy nekem az isten mért nem adott szemet amivel látok. Így sokkal nagyobb élményekben volt részem. Én mindent tapintok, érzek és érzékelek.

És mégis ha valaki rám mutat én nem látom, de a megvető pillantásokat érzem a hátamon, s kívül nem látszik, MERT VAK VAGYOK, DE BELÜLRŐL ZOKOGOK.

*soha senkit ne ítélj el azért mert nem olyan mint te*

A végzet

Az emberek azt hiszik az életben nem kell elkövetnünk hibákat, ahhoz, hogy boldogan éljünk, pedig az élet ballépések sorozata, amelyek egyre erősebbé teszik azt. A hibák téglák melyekből tanulunk és lassan felépítjük a mesebeli várunkat. Rengetegszer cselekszünk olyat amit később megbánunk, de ugyanakkor rájövünk hogy tudunk megbánni. Hogy abban az apró testben amiben élünk, dobog egy még apróbb szív ami megbán, s benne dúlnak a különböző érzelmek. De van mit megbánni, van miért dobogni, s van kiért az érzelmek dúljanak. Mert céltalanul bolyongani az életben még a halálnál is rosszabb. Mert a halál órájában magad mellett tudhatod azokat akik szeretnek és akiket te szeretsz.
A végzet mindenkinek egyforma jó sorsot írt meg a nagy könyvben . A kérdés csak az hogy remeg-e a kezed írás közben, és kiöntöd a tintát, vagy szép kerek betűkkel tele írod a papírt.

Nem hittem volna :O

Elősször csak azt képzeltem
Egy új ember lett semmi más
Nem hittem volna hogy
Végbe megy rajta egy ekkora változás

Most már úgy érzem
nem közénk tartozó
Egy másik világban él
Ahol minden bulizó

Elsem hittem volna
Ha nem a szememmel látom
Hogy a palija
15+3

Én így is úgyis szeretem
Hiszen a barátom
Ezért tetteiért
Én őt meg soha nem bántom

De mindegy az ő élete
azt kezd vele amit akar
Csak arra kérem soha ne feledje el
Azt amit a szíve (valójában) takar

Most mi legyen ?

Felkelek, s ahogy reggel besüt a nap az ablakon
körülötted forog minden gondolatom.
Most mi legyen?

Elindulok, s ahogy lassú léptekkel haladok
A világom csak körülötted forog.
Most mi legyen?

S lassan kételkedni kezdek,
Mert érzem hogy neked nem kellek.
Most mi legyen?

És nem tudom mit kellene tennem,
Szeretnem vagy elengednem
Mert  a szívem mélyén kedvelem.!

Egyik percben boldog - A másik percben szomorú

Az egyik percben boldog vagyok mert látlak, a másik percben szomorúan nézem ahogy kilépsz a terem ajtaján.
Aztán valahogy beszélgetünk ami megint mosolyt csal az arcomra, de mikor elmész belül sírok. Ez így szörnyű. Senkinek sem beszélhetek erről az érzésről,  mert senki nem érti meg. Senkinek nem mondhatom, hogy : Hé figyelj! Reménytelen a szerelmem, nem akarsz megvigasztalni? Nem, ezt nem tehetem. Ehelyett inkább magamba fojtom a düht, az elkeseredést, a haragot .Csak azt nem értem, hogy én nap, mint nap vidám vagyok, boldog, akkor az a sok negativitás hova kerül? Azt hiszem ez megválaszolatlan kérdés marad. De úgy érzem ez pont olyan feltáratlan titoknak jó, amilyen. = )

Hercegek és hercegnők ★

Ha belegondolunk a világon minden lány hercegnő. A maga által elképzelt legszebb palotában él és bálokról-bálokra jár. Hercegek 100-ai jönnek hozzá szebbnél szebb bókokkal de ő csak a gazdag, nemesi vérű hercegekkel társalog, akik nem mellesleg pénzlesők. De a herceg , aki igazán szereti azt a hercegnőt , csak nem adatott meg neki a gazdagság, afelé a herceg felé a hercegnő még csak nem is néz. S mikor kiderül hogy az a herceg nem a végzete, már késő mert a hűségesen szerető herceg szíve széttörve, romokban s már nem lehet össze ragasztani.
Az ember annyit vár a hőn áhított hercegre, és mikor felé közeledik a herceg mögött a nyeregben egy másik hercegnő ül. :(

Egy ablak.....

Egy ablak amin átlátok egy jobb világ felé. De csukva van az az ablak. Egy ablak amin ha keresztülnézek látom hogy a boldog emberek hogy élnek. De csukva van ez az ablak.És akkor elgondolkozom. Hiszen mindenem megvan ami kell, a barátaim, a nevetés , a versek ezek nem vesztek el. Mégis úgy csábít az az ablak.....
Le kell ülnöm mert szédülök. Felnézek az ablakra. Most mást látok. Szenvedő, éhező embereket akiknek egy falat kenyér életmentő lehet.
Elájulok.
Mikor felébredek az ablak csukva van csak kívülről kopogtatják a madarak. Valami lehúzza a kezem, egy kő az. Amit egy óvatlan mozdulattal meglendítek és az ablak ezer pici darabra törik,szakad. Vége van. A rossz, a jó és minden kötekedő szó oda lett. De még mindig nem érzem hogy tiszta a lelkem, mert a törött darabokon még mindig ott a szebb világ, de az éhező gyerekek szomorú arca is onnan tekint rád.

Most boldog vagyok.....

Most boldog vagyok
Mert láttam hogy rám néztél

Most boldog vagyok
Mert hozzám beszéltél

Most érzem először
Hogy figyelsz is rám
Most érzem először
Hogy nem csak egy sima lány vagyok csupán

Most egyre jobban érzem
Hogy hasonlítunk
Most egyre jobban érzem
Hogy mind ketten dalokat írunk

Most egyre furcsább nekem
Hogy nézed a gépeden
Most egyre furcsább nekem
Hogy kitárom neked a lelkem :):(

Ma beszéltem egy lánnyal......

Ma beszéltem egy lánnyal. Jó volt mert megértett és én is megértettem őt. Mások vagyunk , más problémákkal, más élettel. De valahol egyezünk.Őt a ruhája alapján ítélik, még mások rosszat cselekszenek ,őket mégsem cseszik le. Engem Bolondnak tartanak ami a színtiszta igazság. De valahol mélyen nem csak a Bolondság tölti ki az űrt a lelkemben hanem a bánat, az üresség és a meg nem értettség.............Ma beszéltem egy lánnyal és jól éreztem magam.....

Érdekes.........

Érdekes. Sokan vesznek körül mégsem érzem, hogy igazán szeretnének. Sokan tették már a fejüket és ez nem csak múlt idő. Gyakran leszólnak, hogy ne égessem már őket vagy, hogy viselkedjek már. És mégis minek? Senkit nem érdekel a más problémája.Mindenkinek van sajátja.Vagy netán nem érzik magukat felnőttnek egy BOLOND társaságában? Elhiszem, hogy általában idegesítő vagyok, elhiszem, hogy furcsa vagyok, de az rendkívül zavar ha mások rám szólnak mert azt hiszik ettől nagyok.Ám legyen így. Én fejet hajtok felette. De ami érdekes nem éreztem bennük, hogy úgy fogadnak el ahogy vagyok. :(

Mert én.....

Miért? Mert szabad vagyok, még ha a vágyaim hozzád kötnek is. Miért? Mert úgy érzem ez az élet már elviselhetetlen. Miért? Mert ha elmegyek melletted én érzem ,hogy a lángod melege átjár, benned pedig még csak szikra sem gyúl. Miért? Mert úgy érzem mi különbözőek vagyunk, s mégis össze tartozunk. Miért? Azt kérdezed miért hagytalak el? Mert az igaz, hogy a szerelmed mindennél jobban kell, de nem viselem el, hogy úgy játszol az érzéseimmel mintha csak egy gitár húrjai lennének. Hol lágy gyönyörű dallamokat játszol, viszont ha nincs időd félre dobsz a sarokba........

Fáj hogy még csak észre sem veszed

Fáj hogy még csak észre sem veszed ahogy egy pillanatban a szívemmel feléd repülök, és te odébb állsz mintha valami iszonyú kín lennék. Mintha százezer ember állna körülöttem mikor nem vagyok veled, ha pedig veled vagyok szinte egy se. És mégis. És mégis úgy érzem azok a pillantások amiket váltunk nem tükrözik, hogy mi van a lelkem mélyén. És mintha köd lenne, nem látok tovább a szemeden túl. Furcsa. Azt hittem ezen a világon a legkülönösebb lény én vagyok. De csalódnom kellet. Mert a legkülönösebb érzés a földön a szerelem. És mert ez az egyetlen olyan dolog amit ha gyáva vagy is a szemed elárul. Azt hogy SZERETED ŐT.

Erdei kis nimfa

Lám milyen az élet
Valaki elég nagyot vétett
Fogott egy fadarabot
S belőle engem ki faragott

Egy angyal belém lelket öntött
Életre kelt úgy döntött
Nekem ad valami olyat
Amit ember soha nem kaphat

Fából vagyok fából lettem
Fa
Így élek most mint erdei
Kis nimfa

Virágból vagyok virágból lettem
Szirom
Így van egy pár elképesztő
Titkom

Titkom........

Nem érdemes

Nem érdemes sírni
Az igazi könny ritka
Mosollyal szenvedni
Ez az élet titka

Ahhoz a könyvhöz
Ami életed titka
Egyetlen egy kulcs legyen
Ami azt nyitja

Sose értettem mi a szerelem
Sose értettem mi az életem
Sose tudtam mi a végtelen
Csak akkor éreztem mikor azt mondtam: Ég velem !

Úgy fáj

Fáj a lét, a létezés
Fáj az alvás, az ébredés
Fáj a múlt és fáj a jelen
És mindez azért mert nem vagy velem

El kell hogy bírjuk terheink
Mert elvesznek szép perceink
S mindig mennünk kell tovább
Egy életen, egy sorson át

Mindenki érez valami fantasztikusat valaki iránt.
A különbség csak az hogy van aki viszonzásra talál és van aki egész életében egyedül kószál.

Csak 1x

Ha a hold rád süt
Ha a nap rád ragyog
Tud hogy még szeretlek
De boldogtalan vagyok

Csak 1x sírnál úgy ahogy én érted
Csak 1x éreznéd azt amit én érzek
Csak 1x látnád a könnyeket az arcomon
És megértenéd milyen a fájdalom

Ne mutasd ha fáj
Ne mutasd ha vérzik
Mert úgysem látják
Mert úgysem érzik

Nem értem

Nem értem bennem kavarog egy érzés
Hogy benne az elejétől fogva nem volt megértés
Azt hitte csak egy szimpla bábu vagyok
Amit ha nem kell bátran félre dobhatok

Most félredobottan a földön fekszem
Kidobott kis ékszer baba lettem
Csak 1 ember segít föl a földről ami sáros
Ő a barátom lesz ezt tudom már most

Viszont csalódtam abban akit szerettem
És lehet hogy még mindig szeretem
De megcsalt, elhagyott
Ezért ég veled, búcsúzóul ezt a verset kapod

Sose tudtam

Sose tudtam sose vártam
Hogy elhagysz engem még
Sose gondoltam
Hogy a szeretetem nem elég

Sose vágytam sose érzem
Ha rosszkor vagyok rossz helyen
Ez az érzés
Mint vad démon dúl bennem

És mégis és újra
Átélem a gondolatot
Hogy akiket szeretek
Boldogtalanok

1000 könny

Látom szívem ígérete teljesen más
Ez az élet csalódás
Néma kérdése
Hangtalan válaszok

Arcomon lefelé 1000 könny gördül
Az életem lassan megőrül
Mert nem hiszem el
Hogy a versem senkinek sem kell