Sajgó szívemet fájlalom
Mert kit szeretek
Megbántottam nagyon
Nagyon nagyot vétettem
Mikor ráébredtem
Hogy kit szerettem
Már nincs itt mellettem
Most a tó tükrébe bánatosan nézek
S bennem él az a kényszer képzet
Hogy szerelmünkkel
A magány és a reménytelenség végzett.
= (
jujjjj, de ügyes vagy!:D nagyon szép vers, gratulálok hozzá!
VálaszTörléspusz
köszöünöm
VálaszTörléste mindig jókedvre derítesz :)