2010. november 11., csütörtök

A végzet


Az emberek azt hiszik az életben nem kell elkövetnünk hibákat, ahhoz, hogy boldogan éljünk, pedig az élet ballépések sorozata, amelyek egyre erősebbé teszik azt. A hibák téglák melyekből tanulunk és lassan felépítjük a mesebeli várunkat. Rengetegszer cselekszünk olyat amit később megbánunk, de ugyanakkor rájövünk hogy tudunk megbánni. Hogy abban az apró testben amiben élünk, dobog egy még apróbb szív ami megbán, s benne dúlnak a különböző érzelmek. De van mit megbánni, van miért dobogni, s van kiért az érzelmek dúljanak. Mert céltalanul bolyongani az életben még a halálnál is rosszabb. Mert a halál órájában magad mellett tudhatod azokat akik szeretnek és akiket te szeretsz.
A végzet mindenkinek egyforma jó sorsot írt meg a nagy könyvben . A kérdés csak az hogy remeg-e a kezed írás közben, és kiöntöd a tintát, vagy szép kerek betűkkel tele írod a papírt.

4 megjegyzés: